i wish

Szent este éjjelén történt, amit most elmesélek nektek. Csípős hideg volt, az emberek rohantak, ám egy kisfiú képeslapokat árult. Édesanyja szülés közben elhunyt, részeges apja nevelte. Ma még egy képeslapot sem sikerült eladnom, így nem mehetek haza, különben apám megint megver… Lassan, búslakodva, fáradtan járkálta az utcákat. - Asszonyom! Kérem, vegyen egy képeslapot! - Köszönöm, de már minden családtagnak küldtem! – simogatta meg a vékony, barna hajú fiú kobakját, melyet még egy rongyos sapka sem védett a mínuszoktól, majd tovább sietett. Ment, mendegélt, s minden ház ablakán be-bekukkantott. Díszbe öltözött karácsonyfék pompáztak, a meleg kandalló mellett, az asztalokon, a hal, halászlé, rántott hús, és ezernyi különféle sütemény pihent. A gyerekek izgatottan várták a Jézuskát, a szüleik ölébe bújva hallgatták a karácsonyi történeteteket. Volt, ahol a nagyszüleik ölelő karjai között régi fényképeket nézegettek. A kisfiú átfagyva, beázott, rongyos sportcipőcskéjében, sza

Mindegyikünk ültetett a dorm hátsó kertjében egy-egy kis cserjét, mikor megalakult az F.T. Island és beköltöztünk. Gondoztuk őket, nevelgettük, s tehetségünkkel együtt cseperedtek a növényeink is. - Wonbin… A te bokrod egyre jobban szárad el… - Igen… Pedig rendesen gondozom… - hajtotta le fejét csapattársam. A hetek múlásával Wonbin is egyre szomorúbb lett. A nap túlnyomó részét szobájában töltötte, próbák után is egyre kevesebbszer jött el velünk a szokásos, jól megérdemelt kávénk és sütink elfogyasztására is. Mikor megpróbáltunk rákérdezni ennek okára, csak annyit mondott , „Fáradt vagyok, majd holnap veletek megyek.”, de persze másnap sem jött el. Egyik fantalálkozó közepén Wonbin felment a színpadra. Bár szakadó eső volt, amit néha dörgések s villámlások kísértek, mégis rengeteg Primadonna eljött, hogy találkozzon velünk, ami hihetetlen örömet okozott számunkra. - Srácok… Primadonnák… Szeretnék bejelenteni nektek valamit. – Mind megdermedtünk, s csak csendesen figyeltük

A rétet beterítő fénylő napsugarakat lassanként kitúrta a szürkeség, mely rövid idő múlva komor feketeséggé nőtte ki magát. Az állatok kórusa hirtelen megszakította koncertjét, átadta helyét a szél süvítésének s dörgések fülsüketítő robajának. A sötétséget csak a villámlások vakító fénye törte meg néha. „ Hello, Darkness, my old friend, most értem csak, hogy mit jelent.” Emlékszem, futni kezdtem, de mintha meg sem mozdult volna a lábam… Mintha egy futópadon futottam volna, nem jutottam előrébb… Már minden erőmet bevetve rohantam, ám még mindig ugyanazon a tájon voltam. Mikor fel-felnéztem, a fák mintha mind magasabbra és magasabbra nőttek volna, arra várva, hogy lecsaphassanak rám. „Lehunyt szemmel némán hallgatom, ahogy dalol, ahogy zenét ír a szél…” Már órák óta próbáltam elmenni innen, de mindhiába… Az energiám s reményem egyre hanyatlottak. Egyik percről a másikra forogni kezdett körülöttem a világ, majd összeestem, s lezuhantam egy mély szakadékba, melynek fala márván