Viharos napok
Mindegyikünk ültetett
a dorm hátsó kertjében egy-egy kis cserjét, mikor megalakult az F.T. Island és
beköltöztünk. Gondoztuk őket, nevelgettük, s tehetségünkkel együtt cseperedtek
a növényeink is.
- Wonbin… A te bokrod
egyre jobban szárad el…
- Igen… Pedig
rendesen gondozom… - hajtotta le fejét csapattársam.
A hetek múlásával Wonbin
is egyre szomorúbb lett. A nap túlnyomó részét szobájában töltötte, próbák után
is egyre kevesebbszer jött el velünk a szokásos, jól megérdemelt kávénk és
sütink elfogyasztására is. Mikor megpróbáltunk rákérdezni ennek okára, csak
annyit mondott , „Fáradt vagyok, majd holnap veletek megyek.”, de persze másnap
sem jött el.
Egyik fantalálkozó
közepén Wonbin felment a színpadra. Bár szakadó eső volt, amit néha dörgések s
villámlások kísértek, mégis rengeteg Primadonna eljött, hogy találkozzon
velünk, ami hihetetlen örömet okozott számunkra.
- Srácok…
Primadonnák… Szeretnék bejelenteni nektek valamit. – Mind megdermedtünk, s csak
csendesen figyeltük Wonbint. – Én… Hetek óta agyaltam a dolgon, viaskodtam
saját magammal… Végül meghoztam a döntésemet. Kilépek a bandából. - Mind a
négyünkben meghűlt a vér, s nem tudtunk szóhoz jutni. A Prik zúgolódni, kezdtek
bókoló, kedves, biztató szavakat kezdtek kiabálni, de Wonbin nem változtatta
meg a döntését. Mindannyiunk közül talán a maknae-nkat, Minhwant viselte meg a
legjobban a dolog.
Wonbin egy hideg,
viharos napon költözött ki a dormból. Villámlott, dörgött, bár csak délután két
óra volt, mégis olyan sötét volt az ég, mintha csak éjszaka lett volna. Minari
elbúcsúzni is alig-alig akart kijönni, s azután zokogva vissza is ment a szobájába.
Ezen a napon költözött be hozzánk Seunghyun is. Már elsőre unszimpatikus volt.
Tipikus kis anyuci kedvence… Tökéletesen belőtt haj, márkás ruha, és cuki,
aranyos arc. Én csak flegmán közöltem vele, melyik lesz az ő szobája, ám Hongki
egyből felkarolta az újoncot, és mint egy kiskutya, loholt utána, s leste
minden szavát, hol is tudna neki segíteni.
Ez ment napokon,
heteken keresztül, és Hongkival egyre inkább eltávolodtunk egymástól… Mintha
csak Seunghyun lenne a pasija, és nem én. Egy szerdai napon kimentem a kertbe,
Woonbin bokra teljesen elkorhadt, s az enyém is kezdett kiszáradni,
pedig hetek óta egyfolytában csak szakadt az eső. Amióta Wonbin elment… A
rózsabokorról, melyet akkor ültettünk Hongkival, mikor örök hűséget fogadtunk
egymással, elkezdtek hullani a virágok, és a leveleit tetvek ették.
- Miért mentél el. Wonbin?
Nemcsak, mint banda, de mint közösség is teljesen kifordultunk magunkból.
Mintha… Seunghyun el akarná tőlem venni Hongkit…
- Mi a baj, drágám? –
hallottam Hongki hangját a hátam mögül.
- Semmi, csak… Wonbin
bokra… És nézd meg az enyémet… És a rózsánkat… Minden csak tönkremegy, mióta Wonbin
nincs velünk… Te is csak Seunghyunnal foglalkozol… - komorodtam el.
- Ez nem igaz… De
tudod, hogy mennyire barátkozó típus vagyok. És valakinek segíteni kell neki
beilleszkedni… Olyan rosszkedvű, mert ti mind Wonbinhoz hasonlítjátok…
Elgondolkoztam azon,
amit Hongki mondott, és valóban nem úgy viselkedtem, mint egy rendes leader.
Elterveztem, hogy este beszélni fogok az új taggal. Elvégre mindenki megérdemel
egy esélyt… Mikor elment fürdeni, bementem a szobájába, és leültem az ágyára,
amin kinyitva hevert a naplója. Nem tudván megálljt parancsolni
kíváncsiságomnak, elkezdtem olvasni.
„Kedves
Naplóm!
Egyáltalán
nem erre a fogadtatásra számítottam… Nem elég, hogy a rajongók engem hibáztatnak
a régi tag kilépéséért, ma is a koncerten az ő nevét kiabálták, meg azt, hogy
tűnjek el, és engedjem vissza Wonbint… A srácok sem a megértésükről híresek,
ahogy elnéztem őket… Persze, nem kell, hogy egyből a nyakamba ugorjanak, de
mindenki olyan goromba velem… Kivéve egyetlen srácot, Hongkit. Gyönyörű fiú.
Haja szőke, mint egy angyalé. Puhán simul homlokára, legszívesebben
beleborzolnék, hogy érezhessem tincsei kellemes tapintását az ujjaim alatt. Arca
hófehér, bársonyos… Olyan jó lenne hozzáérni, és az ajkai… Annyira felizgatnak,
de persze, visszafogom magam, hiszen szinte biztos, hogy ő nem homoszexuális,
mint én.”
Egyből kiesett a
kezemből a kis füzetecske. Egész végig azzal nyugtattam magam, hogy nem meleg, és
csak én látom úgy, mintha nyomulna Hongkira, erre tessék… Kiderül, hogy meleg…
Halkan felsóhajtottam, majd elindultam kifelé a szobából. Úgy éreztem, most nem
tudnék vele kellő higgadtsággal beszélni, így megpróbálom majd holnap próba után.
Éppen mentem volna
meginni a szokásos lefekvés előtti vizemet, mikor a nappaliban meghallottam
Hongkit és Minhwant beszélgetni.
- Szerintem nagyon
aranyos fiú. Kis szeretetre méltó. Látszik rajta, hogy meg van szeppenve… De
ami tényleg aggaszt, az, hogy látszik Jonghoonon, hogy féltékeny… Nem is mertem
neki elmondani, hogy a múltkor a kertben, mikor Seungie maga alatt volt, és vigasztaltam,
adott egy szájrapuszit… - sóhajtott Hongki. – Tudod… Olyan, mintha két tűz
között lennék… Fura, mert Seungie úgy viselkedik, mintha tetszenék neki…
Viszont nem tudom, hogyan is beszélhetnék vele erről… Jonghoonnak pedig ha
felhozom Seungie-t, egyből kiakad… Pedig én szeretem Jonghoont. Sőt! Őt
szeretem, nem pedig Seunghyunt… Nem tudom, miért ekkora probléma, hogy
megpróbálom neki megkönnyíteni a beilleszkedést… Az, amit én teszek, az lenne
az ő dolga leaderként… - motyogta párom, bár Minhwan némán bólogatott, látszott
rajta, hogy egyáltalán nem vágyik arra, hogy ezt vele beszéljék meg, így egy
átlátszó indokkal kimentve magát elment lefeküdni.
Ezek szerint Hongkinak nem is olyan könnyű ez a helyzet… Nem is élvezi
annyira, hogy Seungie néha szinte már rámászik… Felmentem a szobámba, s a
hallottakon és történteken kezdtem gondolkodni. Egy szerelmi háromszög egyik
fél számára sem könnyű…
Másnap rávettem
magam, és beszélgetni kezdtem Seunghyunnal. Tényleg
rendes srác… Pár héten belül össze is barátkoztunk. Hongkival is helyrejöttek
a dolgaink, s megint boldogok voltunk.
Egyik este grillpartiztunk
a kertben, mikor észrevettem, hogy a rózsánk és a bokrom újra egészséges, és Woonbin
bokra is elkezdett újra rügyezni.
- Elkezdtem öntözni,
vettem növénytápláló szert, naponta háromszor tíz cseppet adtam neki, és most
újra rügyezik… - sétált a bokor mellé Seunghyun. – És nézzétek... Én
megmondtam, hogy ha kijövünk piknikezni, elűzzük a vihart… - mutatott a félig
kitisztult égboltra Seungie.
Szia! :)
VálaszTörlésÖrülünk neki és köszönjük szépen, hogy írtál a szerelmi háromszöges kihívásra! :) Xiumaru megkért, hogy írjak neked hozzá kritikát. :)
A történeted azt meséli el, hogy miután Wonbin kilépett az F.T Islandből, milyen problémák ütik fel a fejüket az új tag, Seunghyun beilleszkedésénél. Érdekes alaptörténet, sok fordulatot és izgalmat ígér; lássuk, te mit hoztál ki belőle. :)
Ötletes módon a banda egész lényét és ezzel a tagok lelkivilágát, érzéseit kis cserjékkel illetve az időjárással illusztrálod. Jó ötlet, igazán szép, megható motívuma lehet ez egy történetnek, de vigyázni kell vele, mert a legkisebb oda nem illő dolog is megtörheti a szimbólumok hatását, vagy éppen más reakciót válthat ki az olvasóból, mint amit mi akartunk. A cserjés szimbólumrendszered érdekes és hatásos volt, főleg, mikor kifejtetted, hogy megbetegett Jonghoon és Hongki közös bokra, a végén viszont megtörted ezeknek a képeknek az erejét, amikor Seunghyun kijelentette, hogy vett növényvédő szert, és attól lettek újra egészségesek a bokrok. Ez így azért illúzióromboló, mert korábban misztikus hatású volt belegondolni, hogy "hmm, valóban ennyire kötődnének ezek a bokrok a tagok lelkéhez?", de mikor kiderül, hogy egyszerűen képesek növényvédő szertől is meggyógyulni, az erőtlenné teszi így visszatekintve ezeket a szimbólumokat. Az, hogy már mindenki jóban van Seunghyunnal, elég lenne itt ahhoz, hogy a bokrok újra egészségesek legyenek.
Ami az időjárást illeti, hatásos tud lenni a kellő pillanatban, ha az időt össze tudjuk kötni a történésekkel, de igazság szerint a nagyon szomorú történéseket hatalmas, tomboló viharral erősíteni meglehetősen sablonos dolog, amit már nagyon sokan elsütöttek. Ha fel akarod használni az időjárást, számtalan lehetőséged van még, ami nem ilyen megszokott sablon, próbálj meg ilyeneket is kigondolni!
Ha már a szimbólumoknál tartunk, jobbára csak ezek esetében használtál leírásokat, pedig nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a leírás egy történetnek a sava-borsa. Nem kell túlzásba vinni természetesen, annyit kell belőle használni, ami szükséges, de a jobb elképzelhetőség és az események hű előadása érdekében igencsak ajánlatos helyszínleírásokat, a szereplők külsejének, viselkedésének, cselekedeteinek leírását és kifejező jelzőket alkalmazni. Például részletezhetted volna, hogy milyen a kertjük, hogy néz ki, milyen fajtájúak a cserjék, mit érez Jonghoon, mikor benne jár... Vagy leírhattad volna, hogy Jonghoon mit szeret Hongkiban, hogy mit jelent neki a másik, hogy ez erősítse a féltékenység érzetét, hogy ebből a szempontból is tényleg jogosnak érezzük, hogy idegesíti őt Seunghyun jelenléte. Sokkal frissebb, élőbb és átérezhetőbb lesz az ilyen leírásoktól egy történet, hidd el!
Ugyanilyen fontos, hogy a karaktereket is élővé varázsoljuk. Ebben a történetedben igencsak elhanyagoltad azt, hogy érzékeltesd a szereplők legalább egy pár lényegi jellemvonását, és csak Hongki és Seunghyun külsejéről tudunk meg egy kevéskét. Javasoljuk, hogy a jövőben próbálj meg több hangsúlyt fektetni erre is! Ki a szereplő? Milyen ember ő? Kedves, törődő, netán flegma, rosszindulatú? Vagy másmilyen? Hogy látja a világot, hogy gondolkozik? Nagyon érdekes kérdések ezek, és a jellemes karakterek minden, de minden történetet üdévé és egyénivé képesek tenni.
Most pedig haladjunk végig az események vonalán, mert sajnos találtam benne jó pár logikátlanságot. Először is azt nem részletezted, hogy Wonbin (akinek a nevét néha elírtad Woonbinra) miért is lépett ki az együttesből. Nem kellett volna ide nagy lélegzetvételű magyarázat, egy-két mondattal már kitűnően le lehetett volna írni az okot, és így nem furdalná az olvasó oldalát a kíváncsiság. Wonbinnal kapcsolatban még az volt érthetetlen, hogy miért egy koncerten jelentette be a kilépését? Ez a lehető legrosszabb ötlet egy előadótól, a legjobb hangulatú koncertet is képes tönkrevágni, ha szó szerint akkor derül ki, hogy egy tag kilép, egyszóval nem hiszem, hogy az F.T Island a való életben valaha is gondolna arra, hogy ezt elsüsse. Aztán miután Wonbin elment, Seunghyun már aznap költözött is be nyomban, ami teljesen helytelen állítás, mivel beletelt egy időbe megtalálni az új tagot Wonbin helyére.
TörlésA következő különös esemény akkor történik, mikor Jonghoon Seunghyunt a szobájában várja, és beleolvas a naplójába... ami pont ott fekszik az ágyon kinyitva, és a legutóbbi bejegyzés pont teljesen arról szól, ami Jonghoont a leginkább zavarja. Persze, az ilyesmi előfordulhat, de annyira nem valószínű, hogy ezek a dolgok pont így összejönnek (egy doramában valószínűbb az ilyen, mint az életben). Ha én új emberek közé kerülnék, akikről látom, hogy nem különösebben kedvelnek, egészen biztosan nem hagynám az érzékeny témákat boncolgató naplómat így szem előtt, pont egy kényesebb bejegyzésnél nyitva ráadásul.
Aztán ott van, mikor Hongki Seunghyunnal való kapcsolatáról beszél; ebben a részben jócskán találni ellentmondást. Először is Hongkinak nem esik le, hogy szájrapuszit nem véletlenül adnak egymásnak az emberek, egyszerűen csak gyanítja ezek után, hogy ő lehet, hogy tetszik Seunghyunnak. De aztán meg mégis határozottan jelenti ki, hogy ő Jonghoont szereti, és nem Seunghyunt, ami viszont arra engedne következtetni, hogy ő tisztában van Seunghyun érzelmeivel, és vissza akarja utasítani.
Az utolsó kifogásolni való dolog a történetvezetésedben, hogy nagyon hirtelen oldódtak meg és zárultak le a dolgok. Nem írtad le, hogy Jonghoon hogy is barátkozott össze végül Seunghyunnal, ahogy arra sem derült fény, hogy Hongki hogyan utasította végül vissza az új fiút; egy-két semleges mondattal intézted el az egészet, és emiatt erős volt bennem a hiányérzet. Fontos lett volna, hogy ezeket kifejtsd, ha már az előzményeket és az események közepét is részletesen írtad le.
Mindent összevetve kedves, érdekes alaptémájú történet ez pozitív, felvillanyozó befejezéssel. Ügyesen és ötletesen használod a szimbólumokat, még ha a cserjés dolog kicsit félre is sikerült a végére, viszont a sztori nagy gyengéje a helyenként logikátlan, furcsa történetvezetése. Igyekezz többször átgondolni az események láncolatát, írás előtt, közben és után is, és így egész biztosan kiszúrod benne az oda nem illő, különös történéseket. Ezen kívül ajánljuk neked a leírások használatát és azt is, hogy fordíts nagyobb figyelmet a jellemrajzokra! Írj még sokat, hiszen látjuk, hogy megvan benned a művészi érzék, aminek csiszolgatásával sok nagyon jó történetet fogsz még tudni írni. Hajrá-hajrá! :)
Szia!
TörlésElőször is köszönöm, hogy időt szántál a történetem elolvasására, és a kritika megfogalmazására.
Ami a cserjéket illeti, elég sokat gondolkoztam, hogy csak úgy maguktól "gyógyuljanak" - e meg, vagy pedig "mesterséges beavatkozás"hatására, és így visszagondolva, tényleg nem volt valami zseniális ötlet, hogy az utóbbit választottam...
Ami a leírásokat illeti, azokkal még tényleg hadilábon állok, és szinte az összes történetem egyik hibája, hogy nem használok leírásokat. De igyekszem a jövőben ezen változtatni. :)
Igyekszem kijavítani a hibákat, és a jövőbeni történeteimnél is megfogadni a tanácsaidat.
Még egyszer köszönöm:
Minxia. :)