Viharos napok
Mindegyikünk ültetett a dorm hátsó kertjében egy-egy kis cserjét, mikor megalakult az F.T. Island és beköltöztünk. Gondoztuk őket, nevelgettük, s tehetségünkkel együtt cseperedtek a növényeink is. - Wonbin… A te bokrod egyre jobban szárad el… - Igen… Pedig rendesen gondozom… - hajtotta le fejét csapattársam. A hetek múlásával Wonbin is egyre szomorúbb lett. A nap túlnyomó részét szobájában töltötte, próbák után is egyre kevesebbszer jött el velünk a szokásos, jól megérdemelt kávénk és sütink elfogyasztására is. Mikor megpróbáltunk rákérdezni ennek okára, csak annyit mondott , „Fáradt vagyok, majd holnap veletek megyek.”, de persze másnap sem jött el. Egyik fantalálkozó közepén Wonbin felment a színpadra. Bár szakadó eső volt, amit néha dörgések s villámlások kísértek, mégis rengeteg Primadonna eljött, hogy találkozzon velünk, ami hihetetlen örömet okozott számunkra. - Srácok… Primadonnák… Szeretnék bejelenteni nektek valamit. – Mind megdermedtünk, s csak csendesen figyeltük