Az elveszett kisfiú karácsonya

Szent este éjjelén történt, amit most elmesélek nektek. Csípős hideg volt, az emberek rohantak, ám egy kisfiú képeslapokat árult. Édesanyja szülés közben elhunyt, részeges apja nevelte. Ma még egy képeslapot sem sikerült eladnom, így nem mehetek haza, különben apám megint megver… Lassan, búslakodva, fáradtan járkálta az utcákat.

- Asszonyom! Kérem, vegyen egy képeslapot!

- Köszönöm, de már minden családtagnak küldtem! – simogatta meg a vékony, barna hajú fiú kobakját, melyet még egy rongyos sapka sem védett a mínuszoktól, majd tovább sietett.

Ment, mendegélt, s minden ház ablakán be-bekukkantott. Díszbe öltözött karácsonyfék pompáztak, a meleg kandalló mellett, az asztalokon, a hal, halászlé, rántott hús, és ezernyi különféle sütemény pihent. A gyerekek izgatottan várták a Jézuskát, a szüleik ölébe bújva hallgatták a karácsonyi történeteteket. Volt, ahol a nagyszüleik ölelő karjai között régi fényképeket nézegettek.

A kisfiú átfagyva, beázott, rongyos sportcipőcskéjében, szakadt farmerjában, és egy kicsit melegebb, ám a mínuszoktól mégsem védő pulóverében lekuporodott az egyik ház sarkába.

- Képeslapot vegyenek – suttogta fájó torkával.

Éppen ekkor sétált arra egy nála néhány évvel idősebb kisfiú, az anyukájával.

- Anya, nézd! Nézd azt a kisfiút! Hadd adjam neki a forró teámat! – kérlelte anyját, aki csak egy kedves mosollyal az arcán megfogta kisfia kezét és főszereplőnkhöz sétált vele, majd elé guggoltak.

- Mondd csak, kedvesem, hogy hívnak? Hol vannak a szüleid? – kérdezte a hölgy.

- Park Jimin vagyok! Édesanyám elhunyt, édesapám pedig kiküldött képeslapot árulni, ha nem adok el belőle eleget, akkor megver… Kérem, vegyen egy képeslapot! – nyújtott egyet a hölgynek.

- Anya! Hadd jöjjön haza velünk! – Az anyuka bólintott, majd kézen fogta Jimint és fiát, Chanyeolt is, majd hazasétáltak.

Otthon Chanyeol anyukája adott Jiminnek pár melegebb ruhát, és elküldte, hogy üljön bele egy kád meleg vízbe, hogy felmelegedjen. Addig ő megterített, majd Jiminnel együtt leültek enni.

- Nagyon finom volt, köszönöm, de ideje hazamennem… - pillantgatott kifelé Jimin.

- Rendben, drágám, megértem, hogy haza szeretnél menni, gyere, hazakísérünk. Vedd fel ezt a kabátot, és tessék, van itt egy kiscsizma is, amit Channie már kinőtt. – öltöztette fel a fiút az anyuka, majd Jimin vezetésével elindultak a fiú otthonához… Akármennyire nem szerette volna, ha a kisfiú visszakerül az apjához, mégis elkísérte. Úgy gondolta, beszél Jimin apjával, és magához veszi a kisfiút.

Jimin egy pici kis viskóban élt, aminek a faláról kívülről is mállott a vakolat. Jimin halkan bekopogott, majd mivel csend volt beinvitálta kísérőit, ám az ajtó megnyikordult, és Jimin apja felébredt.

- Na, mi az? Már haza is jöttél? Talán eladtad az összes képeslapot? Mi ez az öltözék?

- Chanyeoltól és az anyukájától kaptam. Meghívtak vacsorára… Képeslapot csak egyet adtam el, de a pénzt elveszítettem…- mondta halkan a kisfiú, de az apja ezt csak egy hatalmas pofonnal honorálta. Chanyeol édesanyja mögé bújt, s pityeregni kezdett, de Jimin, már megszokta. Visszanyelte könnyeit, majd levette kabátját és csizmácskáját.

- Menj! Hozz a hűtőből egy sört! – A kisfiú szót fogadott, s tette, amit apja kért. Chanyeol anyukája egyelőre csak kívülről szemlélte a történteket, s miközben fiát kiküldte az előszobába, hogy ne lássa, mi történik odabent, azon tanakodott, hogyan segíthetne Jiminnek, mert azt már látta, hogy az apukával nem fog tudni beszélni.

- Gyújtsd be a kandallót! – utasította apja Jimint, s a fiú máris elkezdett fát hordani, majd begyújtott. Mikor már elég szépen égett a tűz az apja megfogta a kabátot és a csizmát, majd a tűzbe vetette.

- Ha nem hozol pénzt, nem érdemled meg a ruhát sem! – ordított, majd újra elcsattant a keze fia arcán, aki akkorát kapott, hogy elesett. Most már ő is sírni kezdett, s Chanyeol anyukája sietett segítségére.

- Maga egy szörnyeteg! Csak kihasználja a fiát! Jimin velünk jön! Én fogom felnevelni, ha kell bíróságra is elmegyek! – vette ölbe Jimint, ám az apa kikapta a nő kezéből a fiát. Újabb képeslapokat nyomott a fia kezébe.

- Indíts pénzt szerezni, vagy holnap sem eszel! – Jimin egyre keservesebben zokogott.

- De hideg van... És sötét… És fáradt vagyok!

- Elég a panaszkodásból! – Emelte a férfi újra a kezét, ám Chanyeol anyja megfogta azt, ezzel megvédve a fiút.

- Jimin, siess ki Chanyeolhoz! – s amint a fiú kiment a nő elmondta a férfinek, hogy bíróságra fogja vinni az ügyet, de Jimin addig is nála lesz.

Chanyeolék hazavitték Jimint. A nagyobbik egyből a szobájába invitálta a fiatalabbat. Játszani kezdtek a legokkal, majd egyszer csak meghallották a karácsonyi csengettyűt.  Bizony, elhúzódott a mai este, s már éjfélt ütött az óra.

- Gyertek! Már biztosan meghozta a Jézuska az ajándékokat… - invitálta a fiúkat a nappaliba, az idősebb anyukája ahol a karácsonyfa alatt már bizony ott várakoztak az ajándékok.

Chanyeol izgatottan szaladt oda, s bontogatni kezdete ajándékait, míg Jimin csak a kanapéról figyelt, hiszen, miért is lenne itt neki ajándék, mikor csak most hozták őt ide. Ám, Chanyeol és édesanyja az egyik, Yeolnak szánt ajándékon kicserélték az ajándékkártyát, s Jimin nevét írták rá.

- Nézd! Ez a tiéd! – vitte oda az idősebb az ajándékot. A fiatalabb érdeklődéssel teli arccal kezdte óvatosan bontogatni, majd mikor felbukkant egy óriási plüssmackó arcán sugárzó boldogság jelent meg.

- Köszönöm! – mosolyogott boldogan.

Így történt, hogy főszereplőnk szerető családra lelt, s neki ez volt a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kívánhatott.