Saranghae

Az óvodában már egy ideje felfigyeltem két kisgyerekre: Choi Jonghoonra és Song Seunghyunra. Mindig együtt játszottak, ölelgették, puszilgatták egymást, ami néha talán a véletlennek köszönhetően szájra puszinak is sikeredett.

Látszott, hogy kicsit több lehet ez a barátságnál.  Bár ilyen fiatal korban még nem mondhatjuk ki nyíltan, hogy szerelmesek, vagy, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Ilyenkor az ilyen dolgok természetesnek mondhatók, ahogyan az is, hogyha a fiúk babáznak, hercegnőset játszanak, valamint ha a lányok autóznak vagy katonásat játszanak.

Ám a fiúk már felnőttek, másodéves egyetemisták. A kollégiumban egy szobában laknak, ám az a románc, ami kiskorukban volt közöttük, köddé vált. Most már tényleg csak legjobb barátok. Biztosan? Nézzünk egy kicsit mélyebbre.

- Hoonie, segíts már! Nem értem ezt a feladatot… Nincs kedvem vizsgázni pénzügy és számvitelből, de nem haladok a beadandómmal sem, hogy meglegyen a megajánlott jegyem.

- Mit nem értesz? Segítek, gyere – ült le mellé. Szorosan mellé, mitől a fiatalabb orcája pirospozsgás lett, s ez az idősebbnek is feltűnt.

- Oh, ne haragudj – húzódott arrébb.

- Ne… Maradj itt, kérlek. Hoonie… Szeretlek. – Csokoládészín íriszeit szemhéjai mögé rejtette, mostanra egész orcája paradicsom-pirossá vált. – Sajnálom. Szörnyen sajnálom – motyogta könnyeivel küszködve, majd, mint derült égből villámcsapás, szélsebesen kapott magára egy pár cipőt, s kifutott az utcára, egyenesen a közeli játszótérhez.

Leült egy padra egy hársfa alá, melynek aromája megnyugtatóan kúszott orrába. Gondolatait azonban nem terelte el Jonghoonról, hiszen az óvodaudvarukba is hársfák voltak ültetve, és a két fiú naphosszat elüldögélt, s elbeszélgettek a fa alatt.

Mikor Seunghyun szomorú volt, honvágy gyötörte, mindig felmásztak a kedvenc hársfájukra, s az idősebb ott vigasztalta a fiatalabbat. Utána persze együtt mentek büntetésbe is, amiért megszegték a szabályt, miszerint „Nem mászunk fára!”.

A fiú csukott szemmel emlékezett vissza a gondtalan gyermekévekre. Mikor felemelte szemhéjait, tekintete egy kóbor kiscicára szegeződött. Arcára mosoly kúszott, ahogy újabb emlék bújt elő tudatában.

Körülbelül hét éves lehetett a két fiatalember, mikor az iskolából hazafele találtak egy hontalan kismacskát. Egyből ölbe kapták, s hazavitték, megfürdették, majd megmutatták a szüleiknek, és büszkén mesélték, hogy ők bizony megbeszélték, hogy egyik héten Hoonie-nál, másik héten Hyunnie-nál lesz a cicus. Látni kellett volna a szülők arcát… Egyszerre ült ki rajtuk a düh, a meglepettség, a meghatottság… Végül a két fiúnak menhelyre kellett adni a kiscicát, mert mindkettőjük szülei ellenezték a háziállatot.

Ahogy Seunghyun tovább nézelődött a játszótéren, tekintete megakadt egy testvérpáron. Az idősebbik féltő karjaiba zárta a fiatalabbat, mielőtt kiszaladt volna a mozgó hinta elé, s az megütötte volna. Ez a mozdulatsor újabb emlékképeket idézett fel az ifjúban. Mikor óvodások voltak, s Jonghoon védte meg a nagycsoportos „keményfiúk” csúfolódásától, vagy mikor szaladgáltak az udvaron, s ő megbotlott. Az anyai gyógypuszi semmi volt barátja gyógyító főzetéhez képest, ami valójában csak víz volt, de elhitette vele, hogy valamiféle csodaszer.

Mennyi közös emlék… S még mennyi lehetne, ha most nem szúrja el egy szerelmi vallomással… Ahogyan a padon őrlődött, s átkozta magát, egyszer csak Jonghoon jelent meg, leguggolva elé, hogy fel tudja venni a szemkontaktust.

- Szerelmet vallasz, azután a reakciómat meg sem várva viharzol el? Azt hittem, ennél bizalmasabb a kapcsolatunk ennyi együtt töltött év után… - komorodott el az idősebb. – Tudod, Hyunnie, remélem, ettől még nem fog megromlani a viszonyunk, de számomra sokkal több vagy, mint egy barát, sőt sokkal több, mint egy szerelmi partner. Számomra olyan vagy, mintha a testvérem lennél. Ne rontsuk ezt el egy szerelmi kapcsolattal – simított végig a fiatalabb hófehér, jobban mondva most már lángvörös arcán. Seunghyun csak szomorúan elmosolyodva bólintott, s karjaiba zárta hyungját.

Bár Seunghyun nem kaphatta meg szerelmének Jonghoont, mind a mai napig legjobb barátok, mi több, fogadott testvérek.