Rejtélyes éjszakák

Félve teszem fel ezt a történetemet, ugyan is pár napja megint rám tört a "nem vagyok elég jó" gondolat, de nagyon remélem, hogy ennek ellenére elnyeri a tetszéseteket. Várom a véleményeteket, kérlek, ha elolvastátok akár hideg-meleg véleménnyel ajándékozzatok meg!

Forró nyári nap volt, a fiúk azonban kénytelenek voltak próbálni. A helyzetet nem könnyítette meg az sem, hogy a klíma elromlott a stúdióban. A pólójukból szinte csavarni lehetett a vizet, így Minhwan és Hongki kivételével, mindenki levette felsőruházatát. Már minden számot végigjátszottak, s kezdték volna az egészet elölről, mikor Jonghun elrendelte a szünetet.

Odament párja mellé, s izzadt testét magához szorította, majd diszkréten elkezdte felfele húzni a pólóját.

- Hoonie! Mit csinálsz? – vigyorgott pimaszul a maknae.

- Csak próbállak megóvni attól, hogy elevenen megsülj. De ha szeretnéd, tarthatunk egy kis erotikus műsort a többieknek – vigyorgott sokat sejtetően, majd megcsókolta párját. Ahelyett, hogy Minari visszacsókolt volna, lágyan a tarkójára ütött.

Délután öt órakor értek haza próbáról, s látszólag semmi gond nem volt a két fiú között. Leültek enni, elmentek zuhanyozni, majd megnéztek egy filmet. 

- Ma a szüleimnél alszom - kiabált vissza a bejárati ajtóból Minhwan hét órakor.

- Miért? Baj van, Min... - sietett ki az idősebb, ám párja addigra mint a kámfor, elillant.

Jonghun nem értette, mi a baja a párjának, hiszen nem szokott így viselkedni. Egyből azon kezdett tanakodni, hogy valamit elronthatott. Talán a délelőtti próba miatt? De sokszor volt már, hogy húzták egymás agyát… Mi több, nem úgy ismerte párját, mint aki megfutamodik a probléma elől, mindig megbeszélték, ha konfliktusuk volt.

Az este többi részét gitárja és kottái társaságában töltötte, ám még így sem tudta elűzni gondolataiból az aggodalmat. Minari sosem szokott csak úgy elmenni otthonról úgy, hogy nem szól előtte legalább egy nappal. Mikor már a zene sem hozott megnyugvást számára, lement a konyhába, és főzőcskézni kezdett. Azután elment lezuhanyozni, de a tusfürdő illata is Minhwanra emlékeztette. Nem sokkal később lefeküdt, de nem bírt elaludni. Nem tudta elviselni, hogy párja szinte szó nélkül hagyta ott.

Fél tízkor már nem bírta tovább, felöltözött, és átment párja szüleihez. Mikor bekopogott, az aggodalomtól és az izgalomtól szíve a torkában dobogott, légzése szaporodott és a gyomra is kavargott.

- Szia, Jonghun! Mi járatban erre ilyen későn? Valami gond van?

- Én... Minarival szeretnék beszélni.

- Minari nincsen itt. - Az asszony szavai szinte sokkolták a fiút. Légzése és keringése pár pillanatra megakadt. Arca falfehér lett, ereiben a vér szinte meghűlt, szemei pedig könnybe lábadtak.

- De... Nekem azt mondta... Én... Köszönöm - fordult el könnyes szemmel, és ezután egész éjszaka a városban barangolt. Nem akart hazamenni. Taszította a gondolat, hogy betegye lábát a közös lakásukba, hogy abban az ágyban aludjon, melyben ketten szoktak, ám legfőképp azért, mert a lakás minden egyes szeglete, még a porszemek is csak párjára emlékeztetnék.

Reggel pontban kilencre ment be próbára a stúdióba, ahol Minari a dobja mögött ült, fejét a hangszerére hajtva szundikált. Ahogy Hunnie megpillantotta, szívét melegség öntötte el, bár mélyen belül attól tartott, hogy párja megcsalja.

- Minnie. Minari! – simogatta meg párja haját, mire az félálomban felemelte fejét, s az idősebbre meredt.

- Hoonie? - pislogott álmosan.

- Ébredj. Mindjárt itt vannak a többiek. Hol voltál éjszaka?

- Anyáméknál, de hiszen mondtam tegnap - hazudott szemrebbenés nélkül, mire az idősebb csak krákogott egyet, és a gitárjához sétált.

Miután megérkeztek a többiek, délután háromig próbáltak. Minari nagyon álmos volt, mert éjszaka semmit nem aludt, ezért sorra rontotta el a ritmust.

- Figyelj jobban, kérlek - korholta le a leader a kis maknae-t.

- Sajnálom, nagyon fáradt vagyok – mentegetőzött a dobos

- Én is. Mégis odafigyelek! És ne merj visszabeszélni, most nem otthon vagyunk!

Mikor próba után hazaértek, és Minari elment aludni, addig Jonghun készített vacsorát. Hét órakor Minari letámolygott a nappaliba, zsebre rakta a telefonját, és megint elment. Jonghunnak sejtése sem volt, mi lehet szerelme baja. Miért nem mondja meg, ha már nem szereti? Miért titkolózik?

Minari két hétig minden nap elment otthonról este, s ez kezdte nagyon frusztrálni a másikat. Egyre ingerültebb lett, s már semmi más nem érdekelte, csak hogy végre kérdőre vonja állítólagos szerelmét. A próbákon sem tudott rendesen koncentrálni. Végül az egyik este oda is ment megkérdezni, hogy miért nem tölthetik együtt az éjszakákat.

- Tudom, hogy nem a szüleidnél szoktál aludni. Hova szoktál menni?

- Hagyjuk - motyogta a fiatal. Nem merte elmondani. – Majd otthon elmondom.

- Nem hagyjuk! A próbán sem figyelsz! Az egy dolog, hogy engem hanyagolsz, mert már nem szeretsz, de legalább a srácok miatt érdekeljen a próba. Rendben. Akkor otthon megbeszéljük! És nincs kibúvó!

- Ha tudnád... - suttogta Minari alig hallhatóan.

Hazaérve Jonghun dühösen felrohant a hálóba, s magára zárta az ajtót, miután otthon is hiába faggatta párját.

- Azért mondtam, hogy végre békén hagyj! Nem akarok róla beszélni. Ha nem hiszel nekem, az a te bajod. Tudod, nem én teszem tönkre a kapcsolatunkat, azzal, hogy mostanában a szüleimnél töltöm az éjszakákat, hanem te, azzal, hogy nem hiszel nekem! – tört ki Minariból az eddig visszatartott haragja.

Hét órakor megint elment. Jonghun fél egykor már nem bírta tovább otthon, s bement a stúdióba, hogy elterelje a gondolatait. Ám nem pont erre a látványra számított, mikor belépett. Minari is bent volt, s a kottát bújva gyakorolta az új lemezük dalait.

Minari nagyon megijedt, mikor meglátta párját.

- Jonghunnie… - motyogta.

- Szóval ezért vagy te próbákon és nappal fáradt – világosodott meg az idősebb, majd felnevetett. És ő még azt hitte, hogy a fiatalabb már nem is szereti.

- Sajnálom - sütötte le szemeit a dobos. - Csak mindig elrontok valamit és...

- De ez nem mehet így... Egyszer a szervezeted feladja. Nem fogja bírni, hogy nem alszol. Nagyon szeretlek. Az, hogy néha felhívom a figyelmedet egy-egy hibádra, nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal próbálnod kell - ölelte magához párját.

- Gyere, menjünk haza – csókolta meg a kis dobost. Hazaérve lefeküdtek, de mielőtt elaludtak volna, Minari halkan megszólalt.

- Hunnie... Mire gondoltál? Hova szoktam menni?

- Én... Azt hittem, van valakid... Azt hittem, valaki tetszik...- suttogja az idősebb , majd elpirult.

- Igen, tetszik valaki - vágta rá egyből Minari, mire Jonghun minden izma megfeszült, nem bírt levegőt venni, ezért a fiatalabb gyorsan folytatta is. - A neve pedig nem más, mint Choi Jonghun. Aki most is itt fekszik mellettem - vigyorodott el a fiatalabb. Jonghun csak magához ölelte párját, majd csókokkal halmozta el.

- Nagyon szeretlek, Choi Minhwan.