Álom vagy valóság?

Az ég elsötétült, a hangok elnémultak. A nem rég még barátságos táj, a tavaszi virágokkal, vörösbegyekkel, gyönyörű, kék szalakótákkal, pintyekkel, és a szelíd kis őzekkel, a folyam halk, megnyugtató csobogásával együtt hirtelen megszűnt létezni. Helyét egy zord táj vette át.
Lassacskán elkezdtek zajok megjelenni a koromsötétségben. Hátborzongató morajok. Hollók károgása, szárnyaiknak csapkodása a fák koronái között. Farkasok vonítása, a sűrű bozót mögül. Még a bagoly huhogása is vérfagyasztóan hatolt tudatomba.
Lassacskán elkezdtek feloszlani a viharfelhők, a telihold és a csillagok beragyogták az égboltot, felszámolva a vakságot okozó sűrű feketeséget, félhomályba vonták a tájat. Közben előbújtak a szentjánosbogarak is.
Mint derült égből villámcsapás, termett mögöttem egy férfi, ki lágyan végig simított vállamon.
- Ne félj tőlem, nem bántalak. Gyere, mutatok neked valamit. – Vonakodtam vele menni, ezért, valamit az arcomhoz nyomott, én pedig elkábultam.
Mikor felébredtem varázslatos látvány fogadott. Alattam az aranyszín homok, melyet a nap sugarai óvtak, nehogy egyetlen homokszem is fázzon. Előttem a horizontig a tenger végtelen kéksége pompázott, melyből olykor-olykor felbukkant egy-egy delfin. A hatalmas vizet két oldalról sziklák védték. Felettük repkedő sirályok hangját véltem felfedezni.
Hátam mögött egy pici kis faviskó álldogált, előtte pedig egy hófehér bőrű, csokoládészín, rendezetlenül álló hajú, és ében íriszű tökéletes alkatú férfi várakozott, angyali mosollyal arcán. A tüneményes látványt még csodálatosabbá varázsolták, ahogy a fénylő égitest sugarai visszaverődtek hószín testéről, melyet nem takart egyetlen anyag sem.
Közelebb mentem volna, megérinteni, ám féltem, nehogy eltűnjön.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Viharos napok

Mindegyikünk ültetett a dorm hátsó kertjében egy-egy kis cserjét, mikor megalakult az F.T. Island és beköltöztünk. Gondoztuk őket, nevelgettük, s tehetségünkkel együtt cseperedtek a növényeink is. - Wonbin… A te bokrod egyre jobban szárad el… - Igen… Pedig rendesen gondozom… - hajtotta le fejét csapattársam. A hetek múlásával Wonbin is egyre szomorúbb lett. A nap túlnyomó részét szobájában töltötte, próbák után is egyre kevesebbszer jött el velünk a szokásos, jól megérdemelt kávénk és sütink elfogyasztására is. Mikor megpróbáltunk rákérdezni ennek okára, csak annyit mondott , „Fáradt vagyok, majd holnap veletek megyek.”, de persze másnap sem jött el. Egyik fantalálkozó közepén Wonbin felment a színpadra. Bár szakadó eső volt, amit néha dörgések s villámlások kísértek, mégis rengeteg Primadonna eljött, hogy találkozzon velünk, ami hihetetlen örömet okozott számunkra. - Srácok… Primadonnák… Szeretnék bejelenteni nektek valamit. – Mind megdermedtünk, s csak csendesen figyeltük ...
További információk

Utolsó kirándulás

Minseok már régóta kórházban volt. A hetek egyre csak teltek, mígnem hónapokká nőtték ki magukat. Minseok állapota egyre csak romlott. Az utóbbi időben túl sok volt a munkám, de mikor csak tudtam, vele voltam. A minap kaptam egy levelet, hogy lehetőségem van kimenni pár hónapra, legfeljebb fél évre Angliába. Még év elején jelentkeztem egy cserediák programra az orvosi egyetemen. Az egyik barátom, Chanyeol ajánlotta. Ő ekkor már rezidensként dolgozott a kórházban. Ő ápolta páromat. Aznap este szomorúan mentem be a kórházba, mert tudtam, hogy ha itthon maradnék, megbánnám, ellenben azt is, ha elmennék, és Minseoknak valami baja esne, amíg én nem vagyok itthon. Mikor beértem hozzá, ő aludt. - Ma háromszor volt szívritmuszavara. Sajnos nem tudjuk beállítani a gyógyszert sem... - magyarázta Chanyeol. - A tüdeje is egyre inkább összeomlik. Most már nem vehetjük le a lélegeztetőgépről. Elkeseredve ültem az ágya mellé, majd megfogtam kezét, mely már egyáltalán nem volt olyan kis húsos, ...
További információk

Madly

Kép
A történet az F.T. Island- Madly c. MV-je alapján íródott, és a dal néhány sorára épült. Előmenőben szeretném leírni Jonghun viselkedésének az okát, mely egy komplikált, abnormális gyászreakció. A komplikált gyász a gyászreakció elmaradása, késleltetése, vagy elmaradása (Jonghun esetében, az utóbbi), vagy a szokásostól eltérő pszichés, vagy szomatikus(testi) tünetek megjelenése). Jonghunnál krónikus gyászról beszélhetünk, amely hosszú éveken át tartó szorongás, a halott idealizálását, szociális kapcsolatok beszűkülését jelenti. Nos, most, hogy rögtönzött pszichológia órám végéhez értem, kellemes olvasást kívánok! :) Szépen kérlek benneteket, ne menjetek el anélkül, hogy véleményt hagynátok magatok után. Hihetetlenül boldoggá tennétek vele, ha olvashatnám a véleményeteket, észrevételeiteket. :) - Hongki! – kiáltottam, miközben bolyongtam a végtelen pusztán, az országút mellett, egyre csak utána kutatva. Fejemben ezer meg ezer gondolat cikázott. Vajon ma megtalálom? Hogyha meg...
További információk